A kifejezés, gondolom, ismerős. Tudjuk, hogy minél nagyobb a kínálat, annál nehezebb választani. Segítek kérdések és válaszok formájában, hogy tisztázzuk, ki, mit, és hogyan válogat.
K.: Mi ez a kis képkocka-halmaz itt, lejjebb?
V.: Akik már beleszülettek a digitális világba, nem feltétlenül tudhatják, hogy amit itt látsz, milyen fontos volt annak idején a fotózásoknál. Ebből az egymás mellé tett kicsi képhalmaz-kollázsból választottuk ki azokat a kockákat, amelyeket szerettünk volna látni, megvásárolni.
Mi megmutattuk, a fotós nagyította, retusálta.
Én persze ezt most digitálisan állítottam elő, hogy lásd, mennyi, hasonló fotóból választom ki a legjobbakat neked. Ez persze csak egy részét tükrözi a fotózásodnak, és az egész portré-élménynek (komplexitásában) pedig csak egy töredékét.
K.: Én is választhatok a sok hasonló közül?
V.: A sok hasonlóból a fotós előválogat. A kidolgozni kívánt nyers képnél sokféle szempont szerint szelektálunk. Nem csak az a fontos, hogy a modell (portréalany) nagyon jól nézzen ki a képen. A fények szépsége, az élesség, a kompozíció, a legelőnyösebb póz (ami a legjobb szögből készült, ill. a modellt a neki legkedvezőbb beállításban mutatja), és még sok más is fontos. Ezért válogatom le a képeket én.
K.: Akkor nekem nincs is beleszólásom, hogy miket vásárolhatok meg?
V.: Dehogynincs. A sok-sok hasonló leválogatása után megmutatom neked részletesen, egyénileg és aprólékosan (ha úgy tetszik, művészien) kidolgozva mindazokat, amelyeket kiválónak találtam. Azok közül válogathatsz majd a te ízlésednek megfelelően.
K.: Mi van, ha egyik sem tetszik azok közül, amelyeket megmutatsz?
V.: Nincs vásárlási kötelezettséged. Csak azt veszed meg, ami tetszik.
K.: Előfordul, hogy valaki semmit sem vásárol tőled?
V.: Eddig még nem történt ilyen. Az a dolgom, hogy olyan képeket készítsünk rólad, amelyeket nagyon szeretsz majd, és sok-sok évig nézegetsz te is, és az(ok) is, aki(k)nek adod.
Comments