(Elöljáróban: a bejegyzéseimben feltüntetett portrék mindegyike saját felvételem. Az azokon szereplők nem hivatásos modellek, bár én mindig csak "modell"-ként emlegetem őket. Mindannyian "hétköznapi" emberek, mint te meg én. Képmásuk közlése az egész szöveg illusztrációja, az elmondottak nem feltétlenül "róluk szólnak". )
A minap érdeklődött nálam egy kedves hölgy (nem mondta meg a korát, csak, hogy "középkorú", ebből következtettem, hogy valahol 40 és 60 között van, függően attól, hogy mi neki a "középkorú"). Nagyon tetszettek neki a portréim, és minden más körülményt is vonzónak talált, a stúdiót, az élményt, ami rá vár, az egész csomagot, úgy, ahogy kínáltam neki. Végül mégis egy nagy sóhajjal és ezzel zárta a mondandóját: "Szép, szép, mindez nagyon szép, de mégis úgy látom, ez a műfaj fiataloknak való."
Elgondolkodtam, vajon miért gondolja így, valóban így gondolja-e, és, hogy a "műfaj" vajon a szépségre, a portréfotókra, vagy mindkettőre vonatkozott ... akárhogy is, a gondolataim tovább keringtek a táma körül, és persze, azonnal felcsendült a réges-régi dal (mert jómagam is megszereztem már a "középkorú" titulust, legalábbis a számok alapján) "Nem csak a húszéveseké a világ/ az úton még poroszkál, nemde, néhány korosztály" ...
Itt megemlítem, hogy imádom a húszéveseket (huszonéveseket, a még fiatalabbakat, és a harmincasokat is fotografálni. Minden korosztálynak megvan a maga bája, egyedisége, "könnyűsége" és "nehézkessége". "A fiatalság - ezzel nem mondok semmi újat - önmagában is szép", és bár ezt a fajta szépséget sem mindig könnyebb leképezni, mint az idősebbekét, de a külsődleges jegyek egészen nyilvánvalók és maguktól értetődően kívánkoznak művészi fotókra.
Aztán ott vannak a negyvenesek, az ötvenesek, és az idősebbek, és ők is ugyanolyan szépek, az ő szépségük azonban más, mélyebbre, az esetleges ráncok mögé kell nézni, és ott meglátni. Néha kicsit több előkészítés kell. Nem a sminkről beszélek. Ezek a nők már sokat és sokfélét megéltek, és sokan túl sokáig árnyékban éltek. A család, a férj, a munka (volt) az első évekig, évtizedekig, ők maguk mindig a háttérből lelkesedtek, igazgattak, bátorítottak, teremtettek. A "színpad mögül" kell őket kihívni a reflektorfénybe. Ez időnként nagyon nehéz modellnek és fotósnak is, de az eredmény talán ettől még felemelőbb és katartikusabb.
A szép az szép, még, ha más-más életkorban más-más "arcát" mutatja is. Benned is ott van, akárhány éves vagy, és akármilyen mélyre temetted. A te választásod, hogy megmutatod-e, és ha igen, kit bízol meg ezzel a nagy feladattal.
Ha engem, akkor szeretettel várlak, akár 18 éves vagy, akár 88.
Comments