Képzeld el a dallamot, de próbáld ritmus nélkül elképzelni. Nem megy? Persze, hogy nem.
Dallam ritmus nélkül egy végeérhetetlen folyam, ami egy idő után megőrít. A ritmus ad neki rendszert, így lesz belőle zene.
Számomra az élet a dallam, a ritmust pedig az ünnepek adják hozzá.
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ő utálja az ünnepeket. Azzal indokolta, hogy ünnepekkor minden olyan "kötelező", kötelességszerű.
Én ezzel szemben mindig Máraival értettem egyet. "Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás". Kicsit másabb, kicsit fennköltebb, vidámabb vagy éppen lassúbb és emlékezőbb, mint a "többi nap". Ebben van az ereje, varázsa.
Jó nézni, ahogy mostanában fiatalok és még fiatalabbak ünneplőbe öltöztetik testüket-lelküket, és eljönnek hozzám a stúdióba, hogy megörökíthessük külső-belső, ünnepi ragyogásukat. Valahogy így:
Mert mindig van miért megállni egy kicsit és ünnepelni.
Comments